AZ 1956-OS FORRADALOM - SZOLNOKON
(történeti összefoglaló A remény
napjai címû film alapján)
1956. október 23-án Szolnokon
is az egyetemen kezdõdtek a forradalmi események.
A Budapesti Mûszaki
Egyetem szolnoki karán diákgyûlést
tartottak, melyen MEFESZ néven független diákszervezetet
alakítottak. Itt fogadták el az egyetemek által
kiadott 10 pontot, melyet 4-el meg is toldottak. Részt
vett az eseményen három színész és
egy színházi dolgozó is, akik arra kérték
a diákokat, hogy menjenek át a Szigligeti Színházba
és jelentsék be, hogy Magyarországon forradalom
van.
Két színész és
a diákok küldöttei felmentek a Szigligeti Színház
színpadára, majd Lengyel János bejelentette,
hogy Budapesten a tüntetõk ledöntötték
a Sztálin szobrot valamint hogy a Rádiónál
könnygázt és fegyvert használnak a
tüntetõk ellen. Ezt követõen miután
a Marica grófnõ elõadás félbeszakadt-
a zenekar eljátszotta a magyar Himnuszt. Varga D. József,
a színház bonvivánja elszavalta a Nemzeti
dalt.
Október 24-én délután
egy 400-500 fõs tömeg végigsétált
Szolnok fõutcáján. Ha találkoztak
katonákkal, rendõrökkel megkérték
õket hogy szedjék le jelvényüket és
egy kokárdát tûztek fel a jelvények
helyére. A tömeg a Helyõrség Kommendáns
épülete elé ment, ahol Bíró
Miklós százados üdvözölte õket,
leszedette a zászlót és õ maga is
kokárdát tûzött ki. Miután néhány
szót szólt az egybegyûltekhez, a tömeg
távozott.
Sötétedett amikor a tüntetõk
a Damjanich szoborhoz értek. A demonstráción
8-9 katonatiszt is részt vett, köztük Szabó
"Floki" József õrnagy, az '56. augusztusában
megszûntetett kiképzõ ezred egykori parancsnoka.
A szobor talapzatánál négy vasutas állt,
nemzeti színû zászlóval a kézben.
A tömeg elénekelte a Himnuszt, majd Szabó
József õrnagy beszélt az egybegyûltekhez.
Elmondta, hogy a katonaság a forradalmi tömeg mellett
áll és bármikor számíthatnak
rájuk a Szolnokiak. A Szózat eléneklésével
mindenki elindult haza.
Október 25-én megtörténet
az elsõ kisebb tüntetés a városban.
Ez volt a Jármûjavítóból, a
Fûtõházból, az állomásról,
a déli iparterületrõl érkezõ
munkások elsõ komolyabb megmozdulása. Ekkor
már elhangzottak a már ismert jelszavak is: Ruszkik
haza! Ez a haza magyar haza, minden ruszki menjen haza.
A felvonulók élén -szemtanuk szerint- vitéz
Sándor János vonult az akkori neves MÁV
futballistával, "Kajlával", kezükben
egy Kossuth címeres táblaszerûséggel.
Ez volt Szolnokon talán az elsõ- Kossuth
címeres szimbólum.
A 4-es számú fõútvonal
-Szolnokot is beleértve- a szovjet csapatfelvonulások
fõ irányvonalába esett. A katonai intervencióban
résztvevõ 17 szovjet hadosztályból
tíz ezen az útvonalon haladt végig. Ezek
október 24-tõl november 2-ig folyamatosan áramlottak,
sõt: Szolnok és Abony térségében
települtek le, majd innen indultak a Dunántúl
irányába, valamint Budapest felé. Mivel
a régi belvárosi Tisza-híd nem bírta
volna el ezt a haditechnikát, a vasúti Tisza-híd
mellett építettek egy pontonhidat.
Október 25-én már
kifejezetten nagy létszámú szovjet csapatkontingens
haladt át a városon. Ekkor vonult Budapest felé
a 128-ik hadosztály. Az akkori Beloiannisz ma Baross
út- két oldalán útjavítás
céljából bazaltköveket halmoztak fel.
Az akkori feljegyzések szerint fiatalok 11-14 éves
gyerekek lehettek- megdobálták a városon
áthaladó szovjet páncélozott jármûveket,
és az egyik tisztet fejen találták. Válaszul
a szovjetek 8-szor 10-szer a levegõbe lõttek. Ennek
az eseménynek a tisztázására -miután
október 26-án megalakult a Megyei Munkástanács-
október 27-én arra kérte a helyi szovjet
parancsnok Dancsi Józsefet és Kablay Lajost, hogy
beszéljék meg ezt az eseményt. A szovjet
parancsnokelmondta: õk tudomásul veszik, hogy a
városban tüntetések vannak, sõt: bizonyos
szintig ezzel egyet is értenek, ám õk katonák
és parancsot hajtanak végre. Kérte a szolnokiaktól,
hogy mindezt vegyék tudomásul és ne emeljenek
kezet a szovjet katonákra.
Október 25-én már
nagyon aggódtak a helyi pártvezetõk, akik
meg akarták akadályozni, hogy bármilyen
véres esemény történjen Szolnokon.
Október 26-ra virradó
éjjel a színházban több újságíró,
az MTI helyi tudósítója, és színészek
tanakodtak, hogy mit tegyenek. Tudták,
ha az emberek tömegével kivonulnak az utcákra
-netán az ÁVÓ-val, vagy a szovjet katonákkal
kialakul valamilyen konfliktus- abból akár tragédia
is lehet. A színház igazgatója végül
felhívta telefonon kálmán István
helyi párttitkárt és indítványozta:
próbáljanak meg együttmûködni a
munkásokkal, és próbálják
meg maguk irányítani az eeményeket. Kálmán
elfogadta az értelmiségiek indítványát,
kitelefonáltatott a gyárakba és intézményekbe,
majd az embereket õ maga hívta be 26-án
reggelre a Kossuth térre.
Október 26-án reggel körülbelül
15-20 ezer ember jelent meg a városháza elõtt.
Munkások, diákok, alkalmazottak és érdeklõdõk. Megjelent a városháza
erkélyén Kauczki Ervin színész, hogy
elszavalja a Nemzeti dalt. A közönség észrevette,
hogy vörös nyakkendõt hord, és azonnal
kiabálni elkezdték: dobd le, vedd le.
Kauczki színész lévén- lassan
kigombolta, megtépte és a mélybe dobta a
anyakkendõt. mindezt óriási taps követte.
Végül elhangozott a Nemzeti dal, melynek a refrénjét
a tömeg is zúgta.
Délelõtt 10 órakor
a városháza erkélyére lépett
Kálmán, majd bejelentette, hogy nagygyûlést
tartanak. Beszédét egy érdekes mondattal
kezdte: Történelmi, forradalmi idõket
élünk, feltámadt a nép igazi, alkotó
ereje. Mindezt különös lehetett hallani
egy párttitkártól az 50-es években.
Az október 26-i nagytüntetés
után két ágra szakadt a tömeg. Egyik
része befordult a Szapáry úton, míg
a másik része elindult a városi tanács,
majd késõbb a megyei tanács épülete
felé.
A Szapáry felé induló
tömeg elsõként az akkori városi rendõrkapitányság
épülete elõtt állt meg. Követelték,
hogy engedjék ki a politikai foglyokat, verjék
le a vörös csillagot és a cégjelet. Kijött
egy rendõr és kalapáccsal leverte a gipsz
vöröscsillagot és a Népköztársaság
címerét. Elmagyarázták, hogy nem
itt õrzik a politikai foglyokat, akikbõl nem is
nagyon vannak Szolnokon, ha mégis, akkor õk az
ÁVÓ fennhatósága alá tartoznak.
A tömeg ezt követõen
még egyszer megállt, az I. Világháborús
hõsi emlékmûnél, ahol elénekelték
a Himnuszt. Itt már "le a szivarral, le a bomba szoborral"
felkiáltással egy másik csoportosulás
fogadta õket.
Három helyen volt Szolnokon meghatározó
szovjet emlékmû. A színháznál
egy légibomba alakú állt, legelõbb
ott kezdõdött a ledöntés. Több, mint két órán
át bajlódtak vele. Próbálták
emberi erõvel rángatni a kötelet nem ment,
kötötték teherautó után, de a
teherautó kereke kipördült. Egyszer csak megjött
a Papírgyárból egy kocsis, aki hozott egy
benzines légkalapácsot. Végül a Kõolajkutató
Vállalat traktorával rántották le
az emlékmûvet.
A délutáni órákban
ezzel a traktorral a Rendelõintézet elé
vonultak, hogy az ottani szovjet emlékmûvet
is földre rántsák. Elõször drótkötéllel
próbálkoztak, ráhurkolták és
húzták, majd besegített a munkába
az öreg traktor is. Végül a légkalapács
adta meg a kegyelemdöfést, és hatalmas puffanással,
óriási porfelhõvel ledõlt a monumentum.
Ezt követõen, valaki spontán elkezdte énekelni
a Himnuszt. Harsogott a tér, az emberek legtöbbjének
hullott a könnye.
A
térrel szemben lévõ székházban
ez idõ alatt ügyeletben voltak az elvtársak.
A sarokszobában egy szovjet gépfegyveres hasalt,
a több ezer emberre tartott géppuskát pedig
három orosz kiskatona kezelte.
Október 26-án délután
néhány "verseghysta" diák lapátot
és csákányt fogott, hogy ledöntse a
Megyeháza mögött található dombormûvet.
Végül ledönteni nem tudták, de jelentõsen
megrongálták.
Még ezen a délutánon
a 7-8 ezres tömeg gyülekezett a Városháza
elõtt, ám az épület terme kicsinek
bizonyult, így átvonultak a Megyeházához,
melynek nagytermében megválasztották a Forradalmi
Munkástanács tagjait, valamint a 11 fõs
intézõ bizottságot. A
választást maga a párttitkár, Kálmán
vezette le. A megválasztott tagok kimentek a Megyeháza
erkélyére, hogy bemutatkozzanak a tömegnek.
A Munkástanács elnöke Dancsi József
lett, katonai biztosnak Kablay Lajos alezredest, Szolnok
Helyõrség parancsnokát választották.
Az erkélyen -többek között- Kablay is beszélt,
aki a katonák támogatásáról
biztosította Szolnok város lakosságát.
Miután a Szabadság téren,
a Megyeháza erkélyérõl bejelentették
a Munkástanács megválasztását,
a tömeg egy része -400-600 fõ- elindult a
szolnoki katonai repülõtér felé. Kablay
Lajos kitelefonált a helyettesének, Dankó
Pál õrnagynak, hogy a laktanyába senki idegen
személy nem mehet be. Dankó Pál megállította
a kiérkezõ embereket, de nem tudott szót
érteni velük. Ekkor érkezett meg Kablay Lajos,
aki azonnal odament közéjük, és azt mondta:
"nézzetek szét -és rámutatott
ott a katonáira- a forradalom védelme a katonák
dolga, bízzatok benne, õk tudni fogják a
kötelességüket." Végül Kablay
autóbuszokat hivatott és bevitette a városba
a tüntetõket.
A Megyeháza elõtt várakozó
tömeg másik része a Magyar Rádió
Szolnoki Stúdiója elé vonult, hogy követeléseiket
bemondják. A délutáni adásnak ekkor
már vége volt, így az emberek nem tudtak
bejutni. Miután ebbe belenyugodtak, mindenki haza ment.
Október 26-tól kezdve
az üzemek tagsága eltávolította a nemkívánatos
politikai szereplõket, üzemi vezetõket, és
minden jelentõsebb üzemben megkezdõdött
a Munkástanácsok létrehozása. Szolnok
városában körülbelül 68-69 munkástanácsról
tudunk, ennek 840 tagja volt. A forradalom leverése után
szerették volna bebizonyítani, hogy a megye forradalmi
eseményeiben elsõsorban a Horthy rendszernek a
korábbi képviselõi, nyilasok, kulákok,
földbirtokosok, politikai- és gazdasági bûnözõk
vettek részt. A történelmi tények ezt
teljes egészében cáfolják. A megyei
és városi forradalmi munkástanácsokban
döntõ részt munkások, értelmiségiek
és alkalmazottak vettek részt.
Október 27-én a megalakult
Forradalmi Munkástanács fölvette a Megyei
Forradalmi Munkástanács nevet, ám megyei
feladatot nem látott el. Nem mûködött
a vonatközlekedés, az utakat foglalták a szovjet
katonai jármûvek, a telefon pedig nem mûködött
vidékre. Megszervezték a közellátást,
a pályaudvaron rekedt állatokat kivitték
a vágóhídra, a feldolgozott hús-
és tejtermékeket teherautóval Budapestre
vitték.
November 1-e és 4-e között
Szolnokon épült ki a "Forgószél"
hadmûvelet vezetésének a központja.
A fõparancsnok Konyev marsall
volt, rá a politikai természetû tennivalók
jutottak. Malinyin hadseregtábornok
a KGB-s feladatokban vett részt, Leljusenko tábornok
pedig a katonai hadmûveleteket irányította.
Az akkori Vöröscsillag úton -a mai Városmajor
úton- rendezkedett be a katonai vezetés. Innen
irányították a "Forgószél"
hadmûvelet katonai feladatait. A Vöröshadsereg
úti -a mai József Attila úti- laktanyát
a politikai vezetõk számára rendezték
be.
November 2-án Konyev marsall
a József Attila úti laktanyában tartotta
meg a katonai eligazítást.
November 3-án Szolnokon tartózkodott
Zsukov marsall, szovjet honvédelmi miniszter. Õ
már itt pontosította és ellenõrizte
a felkészülést a "Forgószél"
hadmûveletre. Még ezen az estén, a 60-ik
tüzér hadosztály lezárta a Szolnokról
kivezetõ utakat. A nehéztüzérség
Szolnok felé fordított csõvel állt.
A szovjet katonai intervenció
november 1-én elkezdõdött, amikor egy szovjet
harccsoport megszállta a szolnoki katonai repülõtér
déli végét. A konkrét hadmûvelet
azonban november 4-én kezddõdött.
A kijelölt szovjet alakulatok körülvették
a várost. A Réksai úti laktanyában
lévõ tisztek többsége is -köztük
a Légvédelmi Tüzérezed parancsnoka,
Szathmáry százados- megérezhette,
hogy komoly katonai akcióra kerülhet sor, mert felkészítették
az õrséget, hogy minden gyanús jelre figyeljenek
oda. A katonai akció
hajnali 4 órakor indult. Ekkor adott Konyev marsall parancsot
a "Forgószél" hadmûvelet megkezdésére.
A Rékasi úti laktanyába be akartak menni
az oroszok, de a magyar õr rálõtt. A durranás
után az oroszok visszalõttek. Harckocsiból
is adtak le lövést, melyek közül az egyik
eltalálta a parancsnoki épületet. A kialakult
lövöldözésben Tóth Mihály
és Vajda László sorhonvédek olyan
tüdõ és haslövést kaptak, amelybe
a kórházba szállítás közben
belehaltak. A lövöldözésnek úgy
szakadt vége, hogy Szathmáry százados egy
fehér zászlóval a kezében kiment
a szovjet harckocsi parancsnokához, és megkérte:
Fejezzék be a lövöldözést, hiszen
õk nem akarnak ellenállni a lefegyverzésnek.
November 4-én hajnali fél
5-kor a Kõtelek felé vezetõ útnál
található rádióadót és
a Kolozsvári úti stúdió épületét
elfoglalták a szovjet katonák. A stúdió
kapujánál megállt egy tank, de nem várta
meg míg ajtót nyitnak. A nagykaput benyomta egészen
az épület bejáratáig.
A rádióadónál
sem és a stúdióban sem volt november 4-én
hajnalban adás, azaz a Kádár kormány
nyilatkozatát -mely öt óra után hangzott
el- nem onnan adták éterbe. Feltételezhetõen
Ungvárról közvetítették. A stúdiót
és a nagyadó épületét azért
foglalták el, nehogy felolvassanak olyan nyiltakozatokat,
melyek a Nagy Imre kormány mellett állnak.
November 4-re megtörténet
a katonai repülõtér katonáinak lefegyverzése
is. 10 óra körül megérkezett a repülõtérre
egy IL 14-es, melyen Kádár János
és -több feltételezés szerint- Brezsnyev,
Münnich Ferenc és mások utaztak. A Kádár
kormány tagjait -heten vagy nyolcan lehettek- egy páncélozott
szállaítójármûvel a József
Attila úti laktanyába szállították.
Kádár jános -fél 11 körül-
ott jelentette be a jelenlévõ szovjet tábornokok,
és néhány magyar vezetõ jelenlétében
a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását.
Kádár, november 4-én
délután 17-18 óra körül, az akkori
Megyei Pártházban találkozott a helyi politikai
vezetõkkel. Tájékoztatta õket arról,
hogy miért lépett ki a Nagy Imre kormányból
és miért alakított új kormányt.
Éjfél felé járt az idõ, amikor
újból bement a laktanyába és többet
onnan már nem jött ki. Szolnokról, november
6-án éjjel indultak tankokon Budapestre.
A pártbizottság elsõ
titkára november 5-én közölte a Megyei
Forradalmi Munkástanács tagjaival, hogy a pártbizottság
a régi államigazgatási szervek helyreállítása
mellett döntött és a forradalmi bizottságok
megszûntetését rendelte el. Szolnokon Megyei
Tanács Végrehajtó Bizottsága november
7-én tartott egy rendkívüli ülést,
melyen döntöés született, hogy a Megyei
Tanács Végrehajtó Bizottsága mindenben
azonosul a Kádár kormány célkitûzésével.
Elõsször 1956. november 19-én, egy rendõrségi
napi jelentésben használták Szolnokkal kapcsolatban
a "Kismoszkva" kifejezést. A jelentés
szerint, a Szolnokon élõket az a kérdés
foglalkoztatta, hogy a Budapesten élõk szerint
a szolnokiak nem voltak képesek megállítani
a Budapest felé áramló szovjet csapatokat,
ezért Szolnok egy "Kismoszkva". A várossal
kapcsolatos, ilyen típusú értékítélet
nem volt helytálló. A történeti realitás,
a szovjet csapatok ide koncentrálása és
a Kádár kormány ide helyezése a Szolnokon
élõknek egy kényszerpályát
fogalmazott meg, katonai ellenállásnak nem voltak
meg a racionális feltételei. A Megyei Munkástanács
tagjai -Dancsi, Kablay- helyes és racionális döntést
hoztak akkor, amikor a munkásoknak nem adtak fegyvereket
és a békés megoldások mellett érveltek.
Országos szinten is Szolnokon
és Szolnok megyében indult meg elsõk között
a visszarendezõdés. Itt kezdõdött meg
elsõként a forradalmi események megtorlása
is. 1957. elejére készült el a Belügyminisztérium
Szolnok Megyei Rendõrfõkapitányságának
Politikai Nyomozó Osztálya által összeállított,
"Szolnok megye ellenforradalmi erõinek monográfiája".
Ez a monográfia leíró jelleggel foglalta
össze, hogy a Forradalmi Munkástanácsok mûködésében
kik és milyen formában vettek részt. Ez
képezte az egyik alapját a megtorlásoknak. |